💕Éji rózsa...💕

Lenn a Földön, az éji csendben,

oly egyedül vagyok.

Fenn az égben, ott a messzeségben,

oly fényes csillag ragyog.

Ragyogása mindent betölt,

reményeket ad nekem.

Ábrándozva nézném én őt,

de ezt sem tehetem.

Más fény ragyog udvarában,

őt öleli karjai.

Reggelente őt ébreszti,

le a Fölre nem tekint.

Elmondanék mindent neki,

de reám ő nem figyel.

Fénytenger az ő otthona,

a világmindenségben.

Hullásakor álmaimat, a földbe tiporja,

nem hatja meg a lelkem néma sikolya.

Reményeim és álmaim, mind odavesztek,

mégis hiányzik vágyakat adó fényességed.

✰ ˚ Tünde Lenchies ˚ ✰

2013-05-20